Folytonosan keressük az utunkat!...........

Egy pár évvel ezelőtt amikor belefogtam a dekupázsba (szalvéta technika) azt éreztem ez az én világom csak ezt akarom csinálni és semmi mást, egy kis idő elteltével jött az a bizonyos "alkotói válság" amikor csak ültem a festékek és a szalvéták előtt és egyszerűen semmit azaz semmit nem voltam képes összehozni,.....Valójában annyira rövid időután kövezkezett be ez az érzés hogy úgy éreztem lépnem kell.megjelent az életemben a bútor felújítás ami hatalmas színt hozott újra éltre keltem ...ezután jött a patchwork (foltvarrás) az életembe, amiért a mai napig szívemből rajongok, viszont amióta dolgozom nincs rá időm.
Folyamatosan kapom az inspirációkat ezer más kreatív dologra,rajongok a lakberendezés vitange ,és country stílusáért. De legnagyobb bánatomra mindent felkel adnom a munka miatt ,a kevés szabad időm ami van a gyermekeimmel kell hogy töltsem (természetesen).
Megszakad a szívem hogy nem lehetek önmagam, hogy olyan világot élünk ahol az embernek vagy nyugdíjasnak kell lenni ,vagy  Gyesen lévő anyukának hogy élvezni tudjon olyan dolgokat amik valójában Őt tükrözik.
A kérdés csak az mért?
Mért nem lehetünk egyszerre Jó anyák,jó feleségek,dolgozó nők,jó háziasszonyok....és nem utolsó sorban önmagunk?????
Abban biztos vagyok hogy mindenki nehezen találja meg az utat amelyen járnia kell, de ha megtalálja mért kell feladnunk?????
Nem tudunk megfelelni minden elvárásnak, mindig lesznek akik elítélnek mert valamit feláldozunk a másik miatt.
Én bátorítok mindenkit hogy zárja ki a külvilág folyamatosan felénk áramló kritikáit harcoljuk meg a saját harcunkat önmagunkkal hogy képesek legyünk azt az utat ami minket, saját egyéniségünket fejezi ki :)
Talán a legfontosabb az hogy képesek legyünk a bűntudattal megharcolni ami amiatt alakul ki mert egyes területen nem kiemelkedő minőségben felelünk meg........Az vesse rám az első követ aki képes MINDENT jól csinálni.
És most az ünnepek közeletével  annyit csináljunk meg amennyit valójában "kényelmesen" elbírunk, ne vállaljuk magunkat hogy az egészet egy hatalmas stressz bonbaként érjük meg :P
Egyszerűen csak lazuljunk el és ami nem hát nem ...jön össze.
És ne feledjétek: "Tökéletes élet nincs, csak tökéletesen kinéző élet"

Adni vagy nem adni...........??????

Adni vagy nem adni.....???....Ez itt a kérdés!!

A minap egyik barátnőmmel sétálgattam a városban és egy rászorulót meglátva rögtön a pénztárcámhoz nyúltam hogy segíteni tudjam egy adott pénzösszeggel.......Barátnőm nagy szemekkel nézett rám és megpróbálta megérteni most mi is történik.Mire Én csak annyit mondtam hogy ennyire szeretem magam :D :D :D Mire Ő:Mi van????? :O
Mivel ha segítek másnak,magamnak segítek.......Mindig a többszörösét kapom vissza az élettől :)
Valójában ez egy örök dilemma mindnyájunkban hogy segítsünk-e és ha igen kinek.
Mert ha gyerekről van szó szerintem kevesen vagyunk akik nem akarnánk segíteni......de ha egy felnőttről akkor rögtön jönnek a kérdések..."Megérdemli-e???"..".Biztos iszik"....."Minek? Ő csinálta magának"......Na és folytathatnám végtelenségig a pro és kontra okokat!
De kérdezem Én:....Vajon ha mi kerülünk olyan helyzetbe (akár saját hibánkból) hogy segítségre van szükségünk és mindenki elfordulna tőlünk hova jutnánk??? Mi lenne velünk??
Mi emberek szeretet éhes lények vagyunk....folyton folyvást arra vágyunk hogy észre vegyenek,törődjenek velünk,segítsenek és legfőképpen szeressenek.............Az egyik ismerősöm minden reggel megkérdezi magától "Kinek?Mikor?Mit?Mennyit?" és bevallom ezzel a kérdés sorral engem is megfertőzött.....Mert itt nem minden esetben az anyagi dolgokra kell gondolni,hanem mindenre amit adni tudunk....egy mosoly,egy simogatás,egy szeretetteljes szó.
Azt gondolom akkor tudunk elégedettek lenni ha tudatosan teszünk mindent és rászoktatjuk magunkat arra hogy adjunk..Mert igenis adni jó!!!!!!..csalódások érni fognak mert olyan ezen a világon  nem létezik hogy tökéletes.De ha elgondolkodunk azon mennyi segítséget kapunk nap mint nap,szerintem meg lepődünk......Bár nagy tiszteletben tartom azokat akik a messzi kontinenseken élő éhezőkön és rászorulókon segítenek,azért mégis azt gondolom van itthon is bőven rászoruló ember És higyétek el nekem soha nem marad viszonzatlanul...lehet hogy életünk pont olyan területén ér pozitív változás ahol nem is gondolnánk.....És akkor jusson eszünkbe hogy amit elvettünk mos annak a többszörösét aratjuk.....Hiszen ha elvetünk egy szem kukoricát nagy reménységünk van benne hogy nem egy szem kukoricát fogunk betakarítani....hanem többszázszorosát :)
Én buzdítok mindenkit akarjunk szeretni...akarjunk könyörületesek lenni...akarjuk átérezni,és akarjunk adni!

Mert az odafigyeléstől,a szeretettől amit adni tudunk attól leszünk többek.....és hiszem hogy kivétel nélkül mindnyájunkba benne van,csak nem szabad megkeményítenünk a szívünk!

                                                                   :)..............:')

Az Élet szép............:)

Bár lehet hogy közhelyesnek tűnnek a szavak,mondatok amiket itt olvastok,de ébresztőt szeretnék fújni.
Ébresztőt mindenkinek hogy rádöbbentsek mindenkit arra mennyi jó és pozitív dolog van az életében.Sajnos a magyar nemzet olyan nemzet aki kiváló minőségben tud panaszkodni siránkozni az élete felől.......beteg vagyok,szegény vagyok,csúnya vagyok........stb.
Kérlek benneteket nézzetek körül és vegyétek észre azokat a dolgokat aminek örülni  tudtok.......Én mint három gyerekes anyuka....ha netalántán elszomorodnék vagy kiborulnék folyamatosan figyelmeztetem magam,hogy -ugyan már Ancsa,süt a nap,nincs még hideg (Nagyon fázós  vagyok) -tessék neki örülni....És már fülig is ér a szám :)...Bárapróságnak tűnhet de nálam ez így működik.
Amikor az állítják egyesek hogy a boldogságot keresik,mindig felmerül bennem a kérdés,hogy-hogy keresik??????
Hiszen ott van az orruk előtt.
Boldog vagyok mert BOLDOG akarok lenni,örülni az egészségemnek,a gyerekeimnek,az életemnek,munkámnak,férjemnek stb.....
És vannak sokan akiknek még az élet-e csodálatos dolgokból nem adott.

Azok sem keseredhetnek......Biztos vagyok benne hogy ha teljese szívükből elhiszik hogy a körülmények megváltozhatnak és  már a gondolatának is örülni tudnak....Akkor azok meg is fognak változni!!!!!
Tessék mosolyogni és úgy csinálni mintha nekünk lenne a világon a legtökéletesebb életünk....És egy idő után arra fogunk ébredni hogy az is :D
Nem lehet mindenki  multimiliomos gyárigazgató.......és nem lehet mindenki világsztár!!!!!!!
De miből gondoljuk azt hogy ők boldogok....Éppen annyira tudnak ők is szenvedni mint MI..........................Tehát a mai feladat...Az hogy mindenki nézzen körbe a csodálatos életébe és keresse meg mi az aminek örülni tud......és örülni akar :)