A minap egyik barátnőmmel sétálgattam a városban és egy rászorulót meglátva rögtön a pénztárcámhoz nyúltam hogy segíteni tudjam egy adott pénzösszeggel.......Barátnőm nagy szemekkel nézett rám és megpróbálta megérteni most mi is történik.Mire Én csak annyit mondtam hogy ennyire szeretem magam :D :D :D Mire Ő:Mi van????? :O
Mivel ha segítek másnak,magamnak segítek.......Mindig a többszörösét kapom vissza az élettől :)
Valójában ez egy örök dilemma mindnyájunkban hogy segítsünk-e és ha igen kinek.
Mert ha gyerekről van szó szerintem kevesen vagyunk akik nem akarnánk segíteni......de ha egy felnőttről akkor rögtön jönnek a kérdések..."Megérdemli-e???"..".Biztos iszik"....."Minek? Ő csinálta magának"......Na és folytathatnám végtelenségig a pro és kontra okokat!
De kérdezem Én:....Vajon ha mi kerülünk olyan helyzetbe (akár saját hibánkból) hogy segítségre van szükségünk és mindenki elfordulna tőlünk hova jutnánk??? Mi lenne velünk??
Mi emberek szeretet éhes lények vagyunk....folyton folyvást arra vágyunk hogy észre vegyenek,törődjenek velünk,segítsenek és legfőképpen szeressenek.............Az egyik ismerősöm minden reggel megkérdezi magától "Kinek?Mikor?Mit?Mennyit?" és bevallom ezzel a kérdés sorral engem is megfertőzött.....Mert itt nem minden esetben az anyagi dolgokra kell gondolni,hanem mindenre amit adni tudunk....egy mosoly,egy simogatás,egy szeretetteljes szó.
Azt gondolom akkor tudunk elégedettek lenni ha tudatosan teszünk mindent és rászoktatjuk magunkat arra hogy adjunk..Mert igenis adni jó!!!!!!..csalódások érni fognak mert olyan ezen a világon nem létezik hogy tökéletes.De ha elgondolkodunk azon mennyi segítséget kapunk nap mint nap,szerintem meg lepődünk......Bár nagy tiszteletben tartom azokat akik a messzi kontinenseken élő éhezőkön és rászorulókon segítenek,azért mégis azt gondolom van itthon is bőven rászoruló ember És higyétek el nekem soha nem marad viszonzatlanul...lehet hogy életünk pont olyan területén ér pozitív változás ahol nem is gondolnánk.....És akkor jusson eszünkbe hogy amit elvettünk mos annak a többszörösét aratjuk.....Hiszen ha elvetünk egy szem kukoricát nagy reménységünk van benne hogy nem egy szem kukoricát fogunk betakarítani....hanem többszázszorosát :)
Én buzdítok mindenkit akarjunk szeretni...akarjunk könyörületesek lenni...akarjuk átérezni,és akarjunk adni!
Mert az odafigyeléstől,a szeretettől amit adni tudunk attól leszünk többek.....és hiszem hogy kivétel nélkül mindnyájunkba benne van,csak nem szabad megkeményítenünk a szívünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése